Tél van, de itt jelezném, hogy a képeken látható mindennemű fehérség nem hó hanem só. A felvételeket ősszel készítettem, mikor egymás után több nap is elsétáltam, hogy figyeljem hogyan változnak. Nekem a
Sószoros/Salt canyon. szent hely , ahová kötelezem magam kimenni minden évszakban. Az idén a nagy szárazság olyan ritka sóképződmények kialakulására biztosított lehetőséget, melyeket soha nem láthattam, így megörökíteni sem tudtam.
A remény még ura a helynek. A vizek szélét habfehér só borítja. Ahol a víz végigment, a kövek is sóval borítottak és felszívják az utolsó csepp vizet is.


Mivel az eső nem mosta el az első lerakódott rétegeket, a deszka és nádon kicsapódott só magába szívta alulról a vizet, amely szélességében és magasságában is növelte a képződményeket.
A meredek oldalak sótű nevű képződményeinek hegyei kristálytisztára világosodhatott a víz hiányában. (egyébként többnyire szürkék)

A rezervátum igen látványos eleme a turistaösvény fa építményén átcsorgó víz kockaformájú halit burkolata. Ilyeneket csak a bányákban, vagy zárt résekben lehetett megfigyelni, mert eső hatására legömbölyödnek.
Az idei év számomra legszebb ritkasága, a víz párolgásának fokozatait megmutató hártyavékony legyezőszerű kristályforma.