Magamról
- Seretta
- Adott pillanatban, adott szépség kerül megörökítésre...és a sok mozaik alkot egy színes szép világot, aminek örülök, hogy részese lehetek.
Ajánlás
Szedd szét, elemezd, mondd el mire jutottál! Mi rossz benne, mi jó. Na ezért van ez a blog! Célom, hogy képeimet megmutatva és az építő jellegű hozzászólásokból tanulva "kifaragjam" a fotósok sorába vezető létra fokait.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: makró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: makró. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 9., hétfő
2011. március 9., szerda
2011. február 2., szerda
2010. október 19., kedd
Változatok egy rózsabimbóra
A virágoskertben egy elkésett rózsabimbót találtam. Próbálkoztam többféle változatban megfotózni, de még mindig elkelne néhány mentőötlet, hogyan lehetne jobbnak kihozni. Mit csinálnátok másként?



2010. szeptember 28., kedd
Sószoros/Salt Canyon
A falu, ahol felnőttem igen szép helyeket kínált a kirándulásokra. Egyik kedvencem volt a Sószoros, azaz a Sóhegy azon része, ahol a Korond vize átvágja a sótömböt. Minden évben újra és újra elkirándulok ide, mert az erózió kíméletlenül átalakítja a helyet minden évszakban.
2010. szeptember 1., szerda
Tóparti séta
Idén többször voltam tóparti kiruccanáson, mint eddig összesen. A gyerekek örültek a víznek, apa, hogy horgászhat, nekem jól jött a fotózás. Idén több, mint 5 féle szitakötőt próbáltam lencsevégre kapni.
Ezek a törékeny kis kékek voltak a legtöbben.
Ezek a törékeny kis kékek voltak a legtöbben.
Aztán megfigyeltem, hogy a méretesebbek órákig ugyanoda szállnak vissza, ahonnan felröppennek. Volt belőlük teljesen fekete, sárgás, kék, zöldes, de a legjobban a pirosak tetszettek. Minden alkalommal követtem őket. Így feküdtem be a sátorkötél alá is, noha ez nem volt olyan élénk piros, mint a "Kötéltáncosom".
2010. augusztus 23., hétfő
2010. július 7., szerda
2010. február 28., vasárnap
Szelek szárnyán
Kicsit kipillant a nap és felbíztattam a családot, mozduljunk ki a közeli dombokra. Elég vonakodva vettem elő a gépet. Nincs fény, minden kopár, a hó is odalett. Aztán egy szögesdrót kerítésen megpillantottam egy kis lebegő fehérséget. Íme:
Szerencsém volt. Nemsokára lett egy kis fényem és jött a szellő...
Egyre erősödött és meglebbentette a fogságban ragadt gyapjú csomót.
2010. február 8., hétfő
Paca
Reggel munkába indulás előtt bepillantottam a szobába. Nem hagyhattam ki ezt a pityósort. Itt vettem észre, ha hazajövök körmöt is kell vágjak.
Mikor délben hazaértem, gyorsan nekiláttam a főzésnek. Addig Ő bent, csendben játszott...

Kreatív volt.

Csak egy üveg tinta és a szőnyeg bánta.

A megbánás pillanata.
Egy gyerek sosem rossz, csak nagy a megismerési vágya. Ha nem éltem volna a lehetőséggel, hogy csintalanságot fotózzak, én sem ezt mondanám. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







